| Komló |
 |
|
(Lupuli strobulus)
Tartalmaz: gyanta, zsír, ásványi anyagok, cukor, fehérje, keserűanyag, csersav, enzim
A komlót a sör egyik legfontosabb alkotóelemeként ismerik; azt is tudják róla, hogy milyen panaszok ellen vetik be: nyugtató- és altatószerként, valamint gyomorpanaszok ellen.
Valóban ezek a legfontosabb felhasználási területei ennek a gyógynövénynek.
Gyógyszerként és a sörfőzéshez csak a termős növények virágait, a komlótobozokat használják, amelyeket nagyüzemi méretekben termesztenek.
A gyógyszerészek a drogot Strobuli Lupuli-nak (Lupuli strobulus) nevezik.
A komlótobozok gyógyszerként való felhasználása nagyon régi időkre vezethető vissza. Érdekes azonban, hogy ezt a középkorban nem nyugtatószerként használták, hanem epe- és májbetegségekben, gyomorgyógyszerként, vízhajtóként (diuretikum) és hashajtóként.
A rómaiakról tudjuk, hogy a fiatal komlóhajtásokat egészséges főzelékzöldségnek tartották.
Ez megmaradt egészen a mi időnkig, mert a "komlóspárgát" főzeléknek készítik el, vagy egyszerűen csak apróra vágják és salátába keverik.
Palacsintatésztában megsütve a friss komlóhajtások ételkülönlegességnek számítanak. Petrus A. Matthiolus (1500-tól 1577-ig) a következőt írja a komlóspárgáról: "Tavasszal az ínyencek a fiatal komlóspárgát salátának készítik el , és jó ételnek tartják az eltömődött májra". Ma a komlót háromféleképpen hasznosítják: keserűanyagként étvágytalanság ellen, gyomorgyengeségnél és ideges gyomorpanaszoknál;
nyugtatóként az idegek túlfeszítettsége esetén, alvászavaroknál, ideges nyugtalanságnál és nemi túlizgatottságnál;
a népi gyógyászatban külsőleg borogatásként fekélyek és gennyesedések esetén. A komlóban levő anyagokat részletesen feltárták.
Három csoport határozza meg a gyógyszerhatást: az illóolaj, amit a komlótobozok 0,3-1 g%-ban tartalmaznak, és amit mint aromahordozót különösen jól megvizsgáltak; több mint 150 különféle összetevőt fedeztek fel benne.
A komlótobozok nyugtató hatásának előidézésében az illóolaj nyilvánvalóan nem vesz részt, azonban a komlónak tulajdonított antibakteriális hatás forrását itt lehetne keresnünk.
A cseranyagok, amelyekből a komlótobozban 2-4 % található, igazolja a hasmenés és a bűzös hasmenéssel és bélgázokkal járó bélmegbetegedések elleni alkalmazását.
A humulon és lupulon keserűanyagok teszik hatásos gyomorgyógyszerré a komlótobozokat; ezek felelősek nyugtató hatásáért is.
A keserűanyagokból tárolás közben oxidáció útján leválik egy anyag (2-methyl-3-buten-2-ol), amely a nyugtató hatás előidézője.
Feltételezik, hogy a komlótea elkészítésekor és bevételekor történik a humulon és lupulon átalakulása; ezzel lehetne a nyugtató hatást magyarázni.
Azonban biztosan vannak még további anyagok, amelyek részt vesznek a hatásban. A komlófürdők és komlópárnák nyugtató hatását biztosra vehetjük.
A tudományos álláspont szerint is alkalmas a komlótoboztea a közérzetzavarok ellen, mint például a nyugtalanság és az alvászavarok.
Teája többek között a változókor (menopausza, klimax) problémáira ajánlott.
|