"Semmit nem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben"

Maximilien E.P. Littré

Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada - kb. 4 milliárd ember - elsődleges orvosságként ma is gyógynövényeket használ.

A régi idők orvosaival szemben alapvető elvárás volt, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket.

Amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az.

Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos, hasonló felhasználású gyógynövény létezik.

Példának megemlítünk párat: angyalfű és édesgyökér (az európaiak, az ázsiaiak és az indiánok is a légzőrendszeri megbetegedésekre), komló és mentafélék (valamennyi kultúra gyomornyugtatóként), medveszőlőlevél (Európa, Ázsia, Amerika vizelethajtó), fehér fűz (minden kultúrában gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító).

A 19. század folyamán éppen ezek a növénygyógyászati ismeretek vezettek a növényi kivonatok, majd a gyógyszerek előállításához.

A növényi gyógyítás négy fő tradicionális csoportba tagolódik: a kínai, az ayurvédikus (indiai), az európai (beleértve az egyiptomit és a görögöt is) és az indián hagyományokra.